| Chapter 5 |
1 | Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet, |
2 | Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék. |
3 | Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye. |
4 | De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr. |
5 | Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek. |
6 | Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné. |
7 | Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl! |
8 | Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához, |
9 | Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek; |
10 | Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.] |
11 | Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested, |
12 | És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém, |
13 | És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet! |
14 | Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette! |
15 | Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet. |
16 | Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai? |
17 | Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled. |
18 | Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének. |
19 | A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen. |
20 | És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek? |
21 | Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli. |
22 | A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg. |
23 | Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog. |