| Chapter 109 |
1 | Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! |
2 | Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. |
3 | És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. |
4 | Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. |
5 | Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. |
6 | Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. |
7 | Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. |
8 | Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. |
9 | Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. |
10 | És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] |
11 | Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. |
12 | Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! |
13 | Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! |
14 | Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! |
15 | Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, |
16 | A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. |
17 | Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. |
18 | Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. |
19 | Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. |
20 | Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. |
21 | De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! |
22 | Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. |
23 | Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. |
24 | Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. |
25 | Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. |
26 | Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! |
27 | Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! |
28 | Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. |
29 | Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! |
30 | Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! |
31 | Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. |