| Chapter 69 |
1 | Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé. |
2 | Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. |
3 | Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. |
4 | Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. |
5 | Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! |
6 | Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted: |
7 | Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! |
8 | Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat. |
9 | Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé. |
10 | Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. |
11 | Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik. |
12 | Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. |
13 | A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. |
14 | Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel. |
15 | Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl; |
16 | Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! |
17 | Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; |
18 | És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! |
19 | Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. |
20 | Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. |
21 | A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. |
22 | Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. |
23 | Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá. |
24 | Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá. |
25 | Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket. |
26 | Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos; |
27 | Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg. |
28 | Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. |
29 | Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak. |
30 | Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! |
31 | Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. |
32 | És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál. |
33 | Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek! |
34 | Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg. |
35 | Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! |
36 | Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. |
37 | És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. |