| Chapter 55 |
1 | Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. |
2 | Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl; |
3 | Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! |
4 | Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem. |
5 | Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. |
6 | Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. |
7 | Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. |
8 | Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. |
9 | Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl. |
10 | Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban. |
11 | Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. |
12 | Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság. |
13 | Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl: |
14 | Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm, |
15 | A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. |
16 | A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. |
17 | Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. |
18 | Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat. |
19 | Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. |
20 | Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. |
21 | Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét. |
22 | A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. |
23 | Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. |
24 | Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. |