| Chapter 50 |
1 | Asáf zsoltára. &Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig. |
2 | A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. |
3 | Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél. |
4 | Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: |
5 | Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet! |
6 | És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela. |
7 | Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. |
8 | Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak. |
9 | [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; |
10 | Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. |
11 | Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam. |
12 | Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. |
13 | Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? |
14 | Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! |
15 | És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem. |
16 | A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet? |
17 | Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! |
18 | Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. |
19 | A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ. |
20 | Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. |
21 | Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.] |
22 | Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: |
23 | A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. |