| Chapter 17 |
1 | Dávid imádsága. &Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jõ csalárd ajakról. |
2 | A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. |
3 | Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon. |
4 | Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire. |
5 | Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. |
6 | Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. |
7 | Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. |
8 | Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. |
9 | A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem. |
10 | Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. |
11 | Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. |
12 | Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz. |
13 | Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; |
14 | Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. |
15 | Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek. |