| Chapter 2 |
1 | Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? |
2 | A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen: |
3 | Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! |
4 | Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket. |
5 | Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében: |
6 | Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! |
7 | Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. |
8 | Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. |
9 | Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt. |
10 | Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! |
11 | Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. |
12 | Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak! |