| Chapter 37 |
1 | Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön! |
2 | Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. |
3 | Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. |
4 | Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. |
5 | Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok]. |
6 | Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve. |
7 | Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad. |
8 | Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy. |
9 | Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége. |
10 | Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma. |
11 | És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén. |
12 | Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. |
13 | Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. |
14 | Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma? |
15 | Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?] |
16 | Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl? |
17 | Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör? |
18 | Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk. |
19 | Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna! |
20 | Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül. |
21 | Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség. |
22 | Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. |
23 | Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem. |