| Chapter 9 |
1 | Felele pedig Jób, és monda: |
2 | Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? |
3 | Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. |
4 | Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? |
5 | A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában. |
6 | A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. |
7 | A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. |
8 | A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. |
9 | A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. |
10 | A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. |
11 | Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre. |
12 | Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? |
13 | Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. |
14 | Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? |
15 | A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz. |
16 | Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; |
17 | A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. |
18 | Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól. |
19 | Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot? |
20 | Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet. |
21 | Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet. |
22 | Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt! |
23 | Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását. |
24 | A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ? |
25 | Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. |
26 | Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû. |
27 | Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: |
28 | Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem. |
29 | Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? |
30 | Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: |
31 | Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. |
32 | Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk. |
33 | Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között! |
34 | Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem: |
35 | Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal! |